Korábban ígértem, hogy írok az idei szlovéniai-horvátországi nyaralásunk további túráiról, ha lesz időm. Most éppen van, mert az elmúlt két hétben egy kis sétát leszámítva nem jártunk sehol, viszont úgy döntöttem, inkább a 2018-as év korábbi emlékeivel kezdem, konkrétan a március 15-ei hosszú hétvégével.
A dátumból sejthető, hogy nem fürödni mentünk Horvátországba, hanem túrázni és kicsit várost nézni is. 3 napot voltunk, és kizárólag Krk szigetre koncentráltunk, a szállást is ott foglaltuk. Volt aki megkérdezte, hogy mit lehet ott túrázni, hát nagyon is lehet, összesen nagyjából 300 km jelzett turistaút, hazai szempontból nézve szokatlan, kősivatagos táj és gyönyörű sziklás partok állnak rendelkezésre. Tavasszal pedig se elviselhetetlen meleg nincs, se rengeteg turista, persze nem árt az időjárás jelentést előre nézni, nekünk sikerült elfogadható, de nem tökéletes időt kifogni, miközben szemben a szárazföldön, a Dinári-hegységen végig felhő ült.
Első nap kora délután értünk oda, így egy néhány órás túrával és egy rövid városnézéssel értük be. Túrázásra a sziget dél-keleti része tűnt ideálisabbnak, tehát a Punat és Vrbnik vonalától dél-keletre lévő rész, amely sokkal hegyesebb, sziklásabb a sziget másik felénél. Mi a 102-es úton Baska felé a Punat utáni emelkedő tetején lévő kis parkolótól indultunk, ahol egy közforgalomtól elzárt murvás út indul jobbra. Innen tettünk egy kört a sziget legmagasabb pontja, az 569 méter magas Obzova érintésével.
Az időnk nem volt napos, és kicsit fújt is a szél. Az murvás utat elhagyva odafelé egy völgyben haladtunk, ahol három kicsi tó is volt.
Majd felfelé tartottunk a csúcs felé. A boróka bokrok a szárazföld felől fújó bóra miatt mindenütt ferdék voltak, ottjártunkkor mondjuk pont ellenkező irányú szél volt.
Fent a csúcstól fordultunk, és a kopár gerincen mentünk visszafelé a másik csúcsot is érintve. Tipikus látvány errefelé a kövekből rakott szélmenedék:
Bár kissé szürke idő volt, fentről több irányból is jól látszott a tenger. Lefelé ereszkedve velünk szemben volt a Punati öböl:
Mikor visszaértünk az autóhoz, még nem volt késő, úgyhogy aznap még megnéztünk Vrbniket, ami a szárazföld irányába fekvő tengerparti település. A község központja egy parti dombra épült, alatta egy kis öbölben kikötő:
Túl jó időnk nem volt, kicsit körbenéztünk, mászkáltunk a sziklás part alatt és felett, majd este lefoglaltuk a szállásunkat a szigettel azonos nevű Krk kisvárosban.
Másnap Baskába vettük az irányt, és leparkoltunk a település keleti végében lévő nudista kemping bejáratánál, majd innen indultunk az amúgy zárva tartó, de szabadon átjárható kempingen át, majd a parton folytatódó jelzett turistaúton. Nemsokára egy olyan részhez értünk, ahol nem lehetett száraz lábbal megúszni a felcsapó hullámokat, úgyhogy felvettem a tengerjáró cipőmet, átvittem előbb a táskákat, majd Diát a hátamon a túloldalra. A fénykép már visszafelé nézve készült:
Az út ezután hol lent, hol kicsit feljebb, de mindig a part közelében haladt tovább, sziklás és laposabb partszakaszok váltották egymást.
Mielőtt elhagytuk volna a partot, még mindig igencsak felhős volt az idő.
Innen a Vrzenica kanyonban indultunk felfelé. Ez a kanyon nem túl mély, de helyenként egészen szűk, és látványos. Ahogy haladtunk felfelé az ég velünk szemben egyre kékebb lett.
A kanyon felső végéhez közeledve már teljesen kisütött a nap.
Felérve a gerincre, tovább tartottunk a Vela Luka és a Mala Luka öblök felé. Fent a dombokon rengeteg kőből rakott kőkerítés szabdalta a tájat:
Végül a két öböl fölé értünk, ahol leültünk enni és gyönyörködni a panorámában. A két egymással szemben fekvő öböl mögött a félsziget a Krk sziget keleti vége.
Az öblökben lévő strandokhoz nem vezet autóval járható út, nyáron a strandolók jellemzően vízi taxival érkeznek, hacsak nem azon az ösvényen, amin mi, bár azt gondolom ez az árnyékmentes turistaút nem lehet túl kellemes 30 fok felett.
Innen már nem ereszkedtünk le, mivel aznap még mást is meg akartunk nézni, úgyhogy visszafordultunk. Egy ideig ugyanarra mentünk, ahonnan jöttünk, de nem mentünk le a kanyonba, hanem a fenti turistaúton haladtunk tovább, ami a nudista kemping parkolójánál ér véget (de elkerüli a kempinget, ami akkor lehet lényeges, amikor nyitva tart, és belépőt szednek).
A túra után autóval felmentünk a Baska fölött lévő templomhoz és temetőhöz, ahonnan szintén jó volt a kilátás.
A következő állomás Silo volt, ahol egy földnyelv végében lévő világítótoronyra voltunk kíváncsiak, amit előzőleg Google Mapsen néztünk ki.
Majd visszatérve Krk városba, sétáltunk egyet a szűk utcákban, meg a tengerparton.
Másnap, ahogy számítottunk rá, nagyon rossz idő volt, egész nap esett az eső, úgyhogy még Omisaljban, ami egy tengerparti község a sziget északi részén, mászkáltunk egyet, aztán indultunk haza. Útközben még havazott is a hegyekben.
Nagyon jó volt ez a három nap, de kevés is, még bőven lett volna hová menni a szigeten, ha az időjárás engedte volna. Akit érdekelne a túrázás a szigeten, ezen az oldalon lehet PDF-ben letölteni a jelzett turistautakat tartalmazó térképkivágatokat a a sziget különböző részeiről. Érdekesség, hogy Horvátország többi részével ellentétben nem az ex-jugoszláv államokban jellemző piros (és néha sárga) "célkeresztek" jelzik a turistautakat, hanem piros, kék, zöld, és sárga sáv jelzések vannak.
