A Kamniki Alpok és a Bohinji tó után a szlovén karsztvidéken kerestünk valamilyen látványos helyet, mielőtt a nyaralásunkat Horvátországban folytattuk. Nem akartunk tömegekkel teli kiépített barlangba menni, vezetett látogatással, így a Postojna és Škocjan nem jöhetett szóba. Végül a választásunk Rakov Škocjan-ra esett (nem összekeverendő Škocjan-al), ahol a Rak folyó egy barlangból a felszínre tör, majd 3 km-el arrébb egy másik barlangban újra föld alá kerül (majd a föld alatt találkozik a Pivka folyóval, ahonnan Unica folyóként folytatja az útját, amely 10 kilométerre a felszínre tör, majd újra a föld alatt folyik tovább, majd még egy újabb elnevezés után végül Ljubljanica folyóként a felszínre tör, és ez az a folyó, amely partjára Ljubljana belvárosa épült.)

Ljubljanától a tengerpart felé felé haladva az A1-es úton Unecnél kell lehajtani, majd az autópályával párhuzamosan Postojna felé tartó útról kell lehajtani a 914-es számú úton, ami egyébként földút, de meglepően jó minőségű.

A völgyben leparkoltunk, és előbb a közelben lévő Tklaca barlangot néztük meg, ahol a folyó föld alá kerül. A barlanghoz felül érkeztünk, innen van az egyik bejárata:

A mélyedés aljára érve a barlang balra halad lefelé, jobbra pedig a másik bejárat található, ahonnan a kiszáradt folyóvölgy érkezik. Balra mentünk kicsit, és ott már megjelent némi csordogáló víz, a nagy terek és a párás levegő miatt viszont a lámpáink kevésnek bizonyultak, úgyhogy sokat nem láttunk, ami fényképet ott csináltam, nem igazán sikerültek jól. Végül miután a víz egy lapos helyen, faágakkal részben elzárt járatban folytatta az útját, inkább visszafordultunk, majd a másik kijárat felé indultunk tovább.

Némi séta a kiszáradt folyómeder kövein, majd áthaladtunk a Nagy Természetes Híd nevű képződmény alatt, ami fölött amúgy az az út halad, amin autóval érkeztünk.

Ezután megjelent a víz is a mederben, mi pedig egy szép zöld réten mentünk tovább jobbra mellette, később visszatértünk a tőlünk jobbra, erdőben haladó tanösvényre. Egy hídon átmentünk a folyó másik oldalára, ahonnan az ösvény elindult felfelé, és egy idő után az alattunk lévő folyó átmenetileg eltűnt újra egy barlangban. Végül felértünk a tanösvény tetejére, ahol Zelške barlangok és a Kis Természetes Híd találhatóak.

Ez a természetes híd egy nagy szakadék fölött van, aminek a kisebb szája fentről körbejárható, illetve a hídon is végig lehet sétálni:

Egy másik mélyedésben lehet leereszkedni a barlangban haladó folyóhoz, amely jobbra a a völgy felé tart, ahol újra előbukkan, mi viszont balra a patak melletti ösvényen haladtunk tovább, majd egy nyitott részen egy hídon a folyó túloldalán mentünk tovább egy újabb barlangos részhez, míg végül felbukkantunk a természetes híd alatt, ami lentről így néz ki:

Ezután a folyó felszíni része végleg véget ért, a folytatást nem úsztuk volna meg szárazon, úgyhogy nem mentünk tovább. Oldalt találtunk még két lezárt barlang bejáratot is, illetve még egy negyedik fölöttünk szakadékos részt is. Az egész hely nagyon hasonlít Erdélyben a Pádis karszt jelenségeire, a Szamos bazárra és a Csodavárra. Visszaindultunk a bejárathoz:

Ezután az az ötletem támadt, hogy menjünk lefelé a barlangban, hátha át tudunk jutni oda, ahol a völgyben "végleg" felszínre kerül a folyó. Elindultunk a botjainkkal és a lámpáinkkal, hol a vízben lévő köveken lépkedve, hol mellette, egy német család meg követett minket telefonokkal világítva és botok nélkül. A fényeket látva már azt hittük kijutunk a túloldalon, de aztán közvetlen a kijárat előtt egy kis vízesés, és az alatta lévő szárazon megkerülhetetlen meder az utunkat állta:

Úgyhogy végül ugyanott jöttünk ki, és nagyrészt azon az úton mentünk vissza, amin autóval érkeztünk, de útközben még leugrottunk egy ösvényen oda, ahol kiértünk volna, ha sikerül:

Az egész egy félnapos kis túrának volt tervezve, és tényleg bőven bele is fért az időnkbe, sajnos már nem emlékszem pontosan mennyi idő alatt végeztünk, de 2 óra alatt bejárható, viszont annál azért többet érdemes nézelődni. Voltak rajtunk kívül turisták, de nem sokan, összesen talán 3-szor vagy 4-szer találkoztunk más emberekkel. Ezt a túrát bármilyen felkészültségű kirándulónak ajánlom, a tanösvénynek hivatalosan nem része a völgy két végében lévő barlangokba lemenő ösvény, ki van írva, hogy saját felelősségre, de egyébként ezek sem vészesek, ahol mi megpróbáltunk átmenni, illetve ahol az elején beljebb benéztünk balra lefelé, azok a helyek ezen ösvényeknek sem részei.