Már nem igazán terveztünk erre az évre 2000-es hegyekbe túrát, ám látva a szokatlanul meleg novembert, addig nézegettem az időjárás jelentést a november 11-ediki vasárnapra, míg azt nem mondtam Diának, hogy elmehetnénk a Raxra, neki meg tetszett az ötlet. 1 évvel ezelőtt novemberben jártunk ott, akkor a Jakobskogel volt a cél, végül odáig nem jutottunk, mert a havas-ködös időben inkább visszafordultunk az Ottohaus előtt. Most először valamelyik klettersteig útvonalat nézegettem a Höllental völgynél, de elvetettük, mert ha már ilyen szép napsütéses novemberünk van, akkor valamelyik déli fekvésű útvonal jobb ötletnek tűnik. Végül a Heukuppe csúcsot választottuk, amely a Rax legmagasabb pontja a maga 2007 méterével. Előtte szombaton is túráztunk, Dia főnöke szervezett egy nem is annyira könnyű túrát a Börzsöny dunakanyari részébe, de továbbra is éreztünk magunkban energiát a másnapi alpesi túrához.

Korán keltünk, majd valamivel fél 10 előtt értünk az 1070 méter magasan fekvő Preiner Gscheid hágóban lévő parkolóhoz, ami ekkor már majdnem tele volt. Mi először a 829-es számmal jelölt Schlangenwegen indultunk felfelé, ahogy sokan mások is. Ez az út egy sípályának tűnő kiirtott sávban indult felfelé egyenesen a fenyőerdőben, aki kényelmesebbre vágyik, azoknak ott van körülötte egy cikkcakkos murvás út is. Ekkor még kicsit felhős volt az ég, a nap hol eltűnt, hol előbukkant, az egyik irányban látványos bárányfelhők tarkították az eget:

A Gfölzhütténél leültünk és ettünk egy szendvicset az immár szikrázó napsütésben. A Siebenbrunn völgynél egy nagy réten mentünk tovább a hegy felé:

Nemsokára elhagytuk a Schlangenweget, és az amúgy ugyanoda vezető, de némileg nehezebb Karl-Kantner-Steig útvonalon folytattuk az utunkat. Ez eleinte egy törpefenyvesben haladó ösvény, majd egy nem túl hosszú, A/B nehézségű klettersteig. A sisakot utóbbi szakaszon felvettük, mert több helyen közvetlenül fal alatt haladtunk, és ugyan hoztunk magunkkal beülőt és kantárt, de utóbbiaknak nem éreztük szükségességét, tényleg a klettersteig.de és a bergsteigen.com besorolásának megfelelően könnyű volt ez a klettersteig. A megszokott drótkötél nem volt, helyette merev vaskorlátok voltak, egy-két helyen lépés, valamint egyetlen helyen, a teteje előtt lánc.

A vasalt szakasz tetejéről visszanézve gyönyörű volt a kilátás. A képen balra a Predigstuhl fala, tőle jobbra a Preiner Wand, a távoli síkabb vidékeken pedig megült a köd:

Még 10 perc gyaloglás után felértünk a Rax fennsikjára, a Karl-Ludwig házhoz. Innen lankás útvonal vezetett az ellaposodó, füves csúcs felé. Visszanézve a ház felé, a Rax fennsíkja, mögötte a kimagasodó Schneeberg csúcsa:

A csúcson kissé szeles volt az idő, körbenéztünk, mindenfelé szép kilátás volt, aztán az ott lévő gödörben, úgy-ahogy szélvédett és napfényes helyen ettünk, teáztunk, pihentünk. A másik irányba, dél-nyugatra is egészen jó kilátás volt, a jobb szélen a Schneealpe, baloldalt a Stuchleck szélerőművei, a távolban az Alpok magasabb hegyei:

Aztán elindultunk visszafelé, először a gerincen, majd törmelékes ösvényen, kövekkel és törpefenyvesekkel tarkított napsütötte füves hegyoldalban a Reißtalersteig felé:

A Reisstalersteignek is része egy A/B nehézségű klettersteig, amely fentről egy rövidebb és egy hosszabb létrával kezdődik (a képen a hosszabb):

Majd folytatódik drótkötéllel biztosított, de könnyű ereszkedéssel:

Majd befejeződik egy kicsit mászós résszel, az alján néhány vas lépéssel:

Igazából ez sem volt nehezebb, mint a Karl-Kantner-Steig, viszont nekem sokkal jobban tetszett. Innen újra törpefenyvesen haladtunk tovább.

A törpefenyvest fenyves követte, majd a Reißtalerhütténél leültünk még egyet sütkérezni a napon, meg enni-inni, a legvégén pedig a felfelé már említett szerpentines murvás úton értünk vissza a parkolóba. Leérve a szerpentinen még félreálltunk az autóval egy helyen egy fotó erejéig, középen a Preiner Wand:

Novemberben már ritkán van ennyire szép, meleg idő ilyen magasságban, az idei ősz azonban kegyes volt hozzánk, így az október 23-adikai hosszú hétvégéhez hasonlóan szép, talán még melegebb időben túrázhattunk az Alpokban. Idén valószínűleg ez volt az utolsó 2000 méter magas hegy, ahol járunk. A Rax egyébként télen és nyáron is méltán népszerű hely, bár a Schneebergnél alacsonyabb, annál nagyobb területen fekszik, rengeteg jelzett turistaúttal és klettersteiggel. Konkrétan a Heukuppe is sokféle, különféle nehézségű turistaúton érhető el. A Rax Budapestről kb. 320 km, olyan 3,5 óra alatt megközelíthető autóval, így belefér szállásfoglalás nélkül is az egynapos túra. Amúgy rengeteg a menedékház (hütte) a fennsíkon, ahol lehet szállást foglalni, így többnapos túrák is megvalósíthatóak.