Az idei nyaralásunk középpontjában a tavalyival (Szlovénia, Horvátország) és a tavalyelőttivel (Bulgária) szemben nem a túrázás állt, hanem a városnézés állt. Madridba utaztunk, ahol alaposan bejártuk a várost, megnéztük a Prado-t és a királyi palotát, valamint átugrottunk Toledoba is. Egyetlen napot mégiscsak túrázásra szántunk, erről írom most ezt a cikket.

Ha Spanyolország és hegyek, akkor a legtöbb embernek, így voltam ezzel én is, a Pireneusok és a Sierra Nevada jut eszébe. Pedig az ország közepét kitöltő Mezeta fennsíkból is emelkednek ki kétezres hegyek. A kelet-nyugati irányú Systema Central északi és déli részre választja szét a fennsíkot, ennek a hegyláncnak egy szakasza a Sierra de Guadarrama névre hallgató hegység, amely Madridtól északra található. Legmagasabb pontja a 2428 méteres Peñalara.

Mivel autót nem béreltünk, ezért olyan helyet néztünk ki, amely tömegközlekedéssel jól megközelíthető. Kiindulópontnak Cercedillát választottuk, ami egy kisváros Madridtól északra a hegyek tövében, és a C8-as elővárosi vonat (Cercanías, ez gyakorlatilag a HÉV madridi megfelelője) visz a Chamartín pályaudvarról az 1100 méter magasan fekvő vasútállomásához. Innen még átszállással a C9-es hegyi vasúttal tovább lehet menni felfelé, a végállomása egyébként 1800 méter magasan és az említett legmagasabb, Peñalara csúcshoz közel esik, ezt azonban eleve elvetettük, mivel már Cercedilláig is eleve több mint egy óra a menetidő, és mi elsősorban túrázni jöttünk, nem vonatozni. Ehelyett az 1945 méter magas La Peñota és a 2018 méter magas Peña del Águila csúcsokat választottuk, a visszafelé utat pedig a Fuenfría völgybe vagy annak oldalába terveztük.

A vonaton különleges élmény volt, hogy ritka fás tájon rengeteg szarvast, őzet és vaddisznót láttunk, visszafelé úgy tűnt, hogy egy része valamiféle elkerített vadaspark lehetett.

A vasútállomástól egy rövid szerpentines ösvény után egy lankásan emelkedő murvás úton hagytuk el a lakott területet. Ez a szakasz kopár, ligetes volt, kevés árnyékkal:

Az út nemsokára egy nyereghez ér, ahol egy épület található, innen jobbra a térkép szerint a Cerro del Reajo Alto névre hallgató kis mellékcsúcs panorámát ígér, mi azonban mivel még a túra elején voltunk, nem tettünk oda kitérőt. Balra egy ösvényen mentünk be az immár árnyas erdei fenyőkből álló erdőbe egy sárga sáv jelzésen, majd először eltévesztetve tovább mentünk de végül visszamentünk és megtaláltuk a felfelé tartó ösvényt, amit piros pötty jelzés jelzett. Ha már a jelzéseknél tartunk, azokat sem a Bergfex, sem a papír alapú térképünk nem jelezte, csak utakat és ösvényeket, ennek ellenére nagyrészt jelzett utakon haladtunk. A sárga sáv így nézett ki (később találkoztunk más színűvel is):

A piros pötty pedig, amin az eddigieknél meredekebben felfelé folytattuk az utunkat, így:

 Az árnyas erdőnek nemsokára végeszakadt, és inkább ligetes, kopárabb lett a táj, miközben visszanézve kezdett egyre jobb lenni a kilátás:

1600 méter magasságban van egy kopár kiugró orr, itt leültünk pihenni, majd jött egy keresztező út, ezen pár métert mentünk jobbra, majd felfelé folytatódott az immár jelzetlen ösvény (elképzelhető, hogy odébb van másik is jelzéssel, mert a térkép 2 párhuzamos ösvényt mutat).

Nemsokára újabb fás rész következett, hol sűrűbb, árnyas, hol inkább ligetes, de egyre kövesebb. A köveken gyíkok sütkéreztek, illetve szaladtak el előlünk:

A La Peñotának dupla csúcsa van előbb a kicsivel alacsonyabbhoz értünk.

Innen a másik csúcs:

És végül a magasabbról a kisebb csúcs, balra a távoli csúcs a háttérben a Peñalara, előtte és tőle jobbra a szikás hegy a 2138 méter magas Siete Picos, jobbra a háttérben pedig a Bola del Mundo (2258 m) és a La Maliciosa (2227 m).

Miután megittuk a csúcssörünket (egy nagytestű neveletlen kutya és a gazdái miatt inkább a kisebb csúcson), és gyönyörködtünk a kilátásban, továbbindultunk (előbb egy kicsit visszafelé) a gerincen a Peña del Águila felé. Ehhez előbb leereszedtünk az 1774 méter magasan lévő nyeregbe, majd elindultunk felfelé. Nagyrészt erdős, ligetes, de van egy hely ahonnan jó kilátás volt visszafelé, illetve a hegylánc túloldalára.

A csúcs közelébe érve itt is nyitott a terep, ugyanakkor sokkal kevésbé köves, mint az előző csúcson. A képen látható növények mindenütt ott voltak, a ligetes részeken is, de itt nagyobbak, bokrosabbak voltak, valami hüvelyes termésük van, de nem tudom micsoda.

A csúcs maga lapos, és egy kőkerítés fut végig rajta, majd tovább a gerincen, nem tudjuk, hogy simán birtokhatárt jelöl-e, mindenesetre épp a tartományi határon húzódik Madrid tartomány, valamint Kasztília és León között. Itt megittuk a másik csúcssört, ettünk, majd továbbindultunk a gerincen. Balra a völgyben lévő víztároló fölött a Peña Del Oso (2196 m) és a La Pinareja (2197 m) csúcsok láthatóak, jobbra a csúcsos a Montón de Trigo (2156 m).

Innen látványos úton ereszkedtünk le a következő nyeregig.

A nyeregben egy kapun áthaladva kiderült, hogy nem szabadott volna a területen lennünk, mert a Tátrával ellentétben itt nem téli, hanem nyári útzár van. Nem tudjuk honnantól nem szabadott volna, mert befelé sehol nem láttunk hasonló kaput figyelmeztetéssel, és mindkét csúcson, illetve az útvonalon többször is találkoztunk más túrázókkal.

Innen jobbra, immár legális turistaúton, erdős hegyoldalban ereszkedtünk le a Fuenfría völgybe. Útközben találkoztunk néhány tehénnel.

Leérve a völgybe azt gondoltuk, megnézzük a térképen ábrázolt tavat, sajnos kiderült, hogy az ott található kalandpark része, úgyhogy nem lehet bemenni, így a kalandpark alatt kereszteztük a patakot, majd a völgy túloldalán az oldalban egy kék jelzésű turistaúton indultunk vissza Cercedilla felé.

A völgy környezete nagyrészt spanyol viszonylatban árnyas erdős volt, a vége felé helyenként nyitott, napos, kilátással a túloldalra.

Végül közel 20 km és összesen nagyjából 1400 méter szintemelkedés után visszatértünk a vasútállomásra, ahol még egy egészen korai, fél 7 körül induló vonatot értünk el.

Ugyan július végén voltunk, de sikerült egy hidegfront után napos, de mégis nem túl meleg napot kifognunk. Az időjárás jelentés alapján a 2000-es csúcsokon simán 26 fok körül lehet a napi legmagasabb hőmérséklet, ami nem tűnik soknak, de ahol alig van árnyék, és egész nap süt a nap, ez bizony sok lehet, felfelé voltak ugyan árnyékos szakaszok, de így is leizzadtunk rendesen úgy, hogy 20 foknál melegebb inkább csak a csúcs után lehetett aznap. Az útzárról sajnos többet nem tudtam meg még utólag sem a neten, hogy hol nem szabadott volna elvileg tartózkodni, a summitpost-on a hegység egyes részeire írnak bizonyos korlátozásokat, de ezt a környéket nem említik, ahogy a spanyol oldalakon sem találtam róla információt.

Térképet Madridban a Antón Martin metrómegálló közelében lévő boltban találtam, volt többféle is, nem biztos hogy ez volt a legjobb választás, hiszen mint írtam, a turistajelzések nem voltak rajta. A bolt weboldala:

https://www.libreriadesnivel.com/