Felpuffadt croissant

Klettersteig túra a Nagy-Pokol-Völgyben

2019. szeptember 07. - Zabalint

Két héttel a Großer Hafner után ismét Ausztria felé vettük az irányt, ezúttal csak egy napra. A Raxot és a Schneeberget egy nagy völgy, a Höllental (Pokol-völgy) választja el egymástól, a benne folyó Schwarza patakkal és a 27-es országúttal. Ebből a völgyből nyílik dél felé a Großes Höllental (Nagy-Pokol-völgy), ez a gyönyörű sziklás völgy, amely számos klettersteig (via ferrata, vasalt út) útvonalat tartogat. Túránk célja az volt, hogy ezen a völgyön keresztül feljussunk a Rax fennsíkjára, onnan a Jakobskogel csúcsra, majd vissza egy könnyebb útvonalon.

A Höllental völgynek fontos szerepe van Bécs vízellátásában, így a Großes Höllental bejárata és annak környéke bekerített vízvédelmi terület. Így a turistaút nem a völgy kapujánál indul, hanem még előtte, a Weictalhaus-t elhagyva az alagút előtt balra, ahol egyébként van egy kis parkoló, illetve előtte és utána számos másik. Az ösvény hamar elágazik, balra a Wachthüttelkamm útvonal (lefelé utunk) a völgy feletti keleti gerincen visz felfelé, míg mi jobbra a Schönbrunnerstiege felé mentünk tovább. A Schnönbrunnerstiege, mint ahogy a neve is mutatja, igazából egy lépcső, amely bevisz a Nagy-Pokol-völgybe.

img_4723.jpg

A lépcső után először kicsit a völgy oldalában, majd annak aljában haladtunk tovább.

p1080163.jpg

Felfelé haladva elhaladtunk több leágazás mellett is, amelyek oldalra tartanak a sziklafalhoz valamely klettersteighez, előbb a Hoyosteig jobbra, majd balra a Teufelsbadstubensteig, végül megint balra az Alpenvereinsteig, mi pedig egyre meredekebb ösvényen kaptattunk a Gaislochsteig felé. A kiszáradt medernél láthattuk a két sziklafal között, hol fogunk felfelé mászni:

p1080168.jpg

A Gaislochsteig egy rövid, de könnyű klettersteig, meglehetősen vizes hely, rengeteg apró kis vízfolyással, amelyek hol a lábunk alatt a köveken vagy a létrán csorognak, hol fentről kapjuk hűsítőként. Ezek a nyári melegben sem száradtak ki. Az elején egy kőfölke oldalában halad az ösvény (háttérben a Schneeberg csúcsa):

p1080183.jpg

Majd volt két létra, meg némi könnyű mászás végig drótkötéllel biztosítva.

p1080184.jpg

Végül felértünk a völgy felső részébe.

p1080189.jpg

Innen nemsokára újra elágazás, itt balra indultunk tovább a Gustav Jahn Steig felé. Nemsokára elértünk ennek a vasalt útnak a beszállásához.

p1080197.jpg

A Gustav Jahn Steig nagyrészt traverz, összességében enyhén emelkedő útvonal, látványos, kitett sziklafalon, de végig biztos lépésekkel, pihenőkkel.

p1080205.jpg

A vége felé egyetlen kis szakaszon van drót helyett lánc,én épp azt a részt éreztem legnehezebbnek.

Ezután csatlakoztunk az Alpenvereinsteighez, hogy a hátralévő emelkedőt ennek a klettersteignek a felső harmadán tegyük meg. Az Alpenvereinsteiget a neten található információk alapján sok függőleges létra jellemzi, mi azonban a hátralévő szakaszon már csak egy hosszabb és egy rövidebb létrán másztunk fel.

p1080218.jpg

Ezután könnyű, dróttal biztosított szakaszok és sima ösvény váltották egymást. Közben végig gyönyörű volt a kilátás visszafelé nézve.

p1080220.jpg

Végül felértünk a fennsíkra a Höllentalaussicht-hoz, ami egy kiugró ormon egy korlátokkal körbevett kilátópont. Itt már elég sok ember volt, köztük rengeteg magyar. Pihentünk, ettünk, és megállapítottuk, hogy több mint 4 óra alatt jutottunk fel idáig, kevesebbre számítottunk. A Schneeberg innen:

p1080237.jpg

A pihenés után továbbindultunk az Ottohaus felé.

p1080240.jpg

Hamarosan, az Ottohaus előtt ismerős kereszteződéshez értünk.

img_4757.jpg

Azért volt ismerős, mert 2017 novemberében Dia főnöke, Tamás szervezett egy túrát, ahol a cél a Höllental völgyből egy másik útvonalon a képen is látható csúcs, a Jakobskogel lett volna, de innen visszafordultunk, mivel hóvihar volt, és amúgy sem láttunk volna semmit a csúcsról.

wp_20171119_13_26_36_pro.jpg

Azóta Tamás már járt ezen a csúcson, mi meg Diával azért is jöttünk, hogy ezt bepótoljuk.

Az Ottohaus felé balra nézve látható a Törkopf névre hallgató sziklatorony, kereszttel a tetején. Ennek falán található a Kronich-Eisenweg klettersteig (C nehézségű), amit ezúttal nem másztunk meg, de tervben van valamikor.

p1080246.jpg

Az Ottohaustól úgy 20 perc könnyű séta felfelé a Jakobskogel (1736 m) csúcs.

p1080252.jpg

A csúcsról a Rax fennsík távolabbi részeire is jó a kilátás. Balra a Weißkogel, mögötte a Preiner Wand, tőle jobbra a háttérben a Heukuppe, jobbra a völgy a Großes Höllental folytatása.

p1080257.jpg

Lefelé még megittunk egy sört ketten az Ottohausnál, ahol egyébként nagyon nagy tömeg volt, így a terasz helyett a fűre ültünk ki a korsóval. Innen vissza a korábban említett kereszteződéshez, ahonnan a Wachthüttelkamm útvonalon indultunk lefelé. Az út eleinte közel sík ligetesben enyhén lejtett, majd egy idő után a Großes Höllental oldalában haladt lefelé.

p1080292.jpg

A Shcwarza patak kanyargó völgyére is szép kilátás volt.

p1080298.jpg

Valamint a Schneeberg csúcsa is még jó ideig látszódott velünk szemben.

p1080299.jpg

A lefelé ereszkedés mindig kellemetlenebb, mint felfelé kaptatni, és a vége felé már látszott, hogy az utolsó 1-2 kilométeren fogjuk veszíteni a legtöbb szintet. Tudtam, hogy lesz legalább egy-két létra, de nagyon kellemes meglepetésként ért, hogy rengeteg volt belőle, és a korlátaikkal nagyon kényelmessé tették a túránk végét.

p1080316.jpg

Volt még egy-két helyen drótkötél is kapaszkodónak. Végül visszaértünk oda, ahonnan indultunk.

Nagyon szép és változatos túra volt, mind a felfelé, mind a lefelé útvonalon. A felfelé érintett 3 via ferrata út mindegyike "B" nehézségű volt, azaz könnyűek, kezdőknek is teljesíthetőek, mert amúgy mi is kezdők vagyunk még ebben. A három közül a Gustav Jahn Steig volt talán a legnehezebb, illetve a leglátványosabb, de az sem volt nehéz. Nekünk kimaradt az Alpenvereinsteig alsó kétharmada, egy alternatív, rövidebb útvonal végig azon menni felfelé, és akkor a Gaislochsteig és a Gustav Jahn Steig maradt volna ki. Fizikailag egyébként megerőltetőbb volt, mint technikailag, hiszen a szintemelkedés nagyobb részét nem vasalt úton, hanem meredek ösvényen kellett megtenni. A Großes Höllental ösvényei nem terheltek nagy tömeggel, viszont a fennsíkon a Rax-Seilbahn felvonó miatt igencsak sokan vannak, emiatt és a kényelmes útjai miatt szép időben inkább olyan mint egy park. A Bergsteigen a Wachthüttelkamm-ot is klettersteigként tartja számon, "A" nehézséggel, ám ide nem szükséges semmilyen felszerelés, aki enélkül érkezik, annak ez a javasolt útvonal felfelé is.

A bejegyzés trackback címe:

https://felpuffadtcroissant.blog.hu/api/trackback/id/tr1915042670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.