Felpuffadt croissant

Rohácsi tavak és a Placlivo csúcs

2018. október 08. - Zabalint

Napos idő ígérkezett a hétvégén, ezért úgy döntöttünk, szombaton túrázunk egyet a Tátrában, vasárnap meg csinálunk valami kis levezetőt. Eredetileg a Kapor csúcsot akartuk a Poprádi-tótól a Magas-Tátrában, illetve több másik csúcs is szóba jött, mint alternatíva, így csütörtök este lefoglaltuk a szállást Poprádon. Ezután romlani kezdett az időjárás jelentés. Már nem 10, hanem csak 6 óra napsütést ígért a Meteoblue a Kapor csúcsra, és 51 km/h szelet. Nézegettük merre van a legjobb idő, végül a Nyugati-Tátrában (vagy más néven Liptói-havasokban) lévő Rohács-völgyre esett a választásunk, mivel egyrészt oda kicsivel kisebb szelet és nagyjából egész napos napsütést ígértek, ráadásul a déli-dél-nyugati széltől a völgy védett helyen van, hiszen a Nyugati-Tátra főgerincétől északra fekszik.

A völgyben az amúgy hatalmas parkoló majdnem tele volt mire háromnegyed 11 körül odaértünk. Tudtam, hogy népszerű a hely, de azt nem, hogy ennyire. A parkolóból felvonó is indul a gerinc felé, mi azonban a piros jelzésen indultunk a völgyben felfelé. A forgalomtól elzárt aszfaltút után jobbra elindultunk fel a tavakhoz, amelyek a völgy legnagyobb látványosságai. Útközben megnéztük a Rohács-vízeséseket. Ezután elkezdett foltokban havas, latyakos lenni a táj, majd a fenyőerdőt felváltotta a törpefenyves, és végül felértünk a legmagasabban, nagyjából 1700 méteren fekvő tóhoz:img_20181006_125114.jpg

Ezután elindultunk lefelé, és a következő tóhoz fentről érkeztünk. Háttérben a Volovec és a Hegyes-Rohács (Ostry Rohac) csúcsok:

img_20181006_132027.jpg

A Hegyes-Rohácstól jobbra pedig felbukkant az úti célunk, a Placlivo csúcs:

img_20181006_132337.jpg

Végül elhaladtunk a legalacsonyabban fekvő, harmadik tó mellett is.

Mindhárom tó és környezete nagyon szép, ugyanakkor nagyon nagy volt a tömeg, sok embert kellett kerülgetni, ez kevésbé tetszett. A tömeg és a szép táj is egy tavalyi túránk helyszínére, Bulgáriában a Rila tavakra emlékeztetett.

A legmagasabban fekvő tótól számítva nagyjából 200 szintet veszítve az 1528 méter magasan lévő kereszteződésben jobbra fordultunk felfelé a Smutná völgyben, a Smutné nyereg felé.

Felérve a főgerincen fekvő nyeregre megbizonyosodtunk róla, hogy valóban erős a déli szél, így egy szikla mögé bújva ettünk, majd felkészültünk a csúcstámadásra. Dia a síszemüvegét is bevetette a szél ellen, mögötte a Placlivo csúcs.

img_20181006_150351.jpg

Mivel a déli oldal kevésbé meredek és sziklás mint az északi, ezért a turistajelzés nagyrészt inkább azon az oldalon halad, ezzel végig kitéve minket az erős déli szélnek, Óvatosan lépkedtünk, másztunk a kövesebb részeken, mert időnként elég durva széllökéseket kaptunk, viszont a látvány mindenért kárpótolt. Nem sokkal a csúcs előtt, ahogy Dia kapaszkodik felfelé, mögötte háttérben a főgerincre merőleges gerinc a Baranec csúccsal, és a völgyben egy kicsi tóval:

img_20181006_155135.jpg

A csúcsról egy panoráma kép:

pano_20181006_155729.jpg

Ezután úgy délután 5 körül értünk vissza a nyeregbe, lefelé a Smutná völgy már teljesen árnyékban volt, a Volovec, Hegyes-Rohács és a Placlivo csúcsokon pedig épp kezdett lemenni a nap:

img_20181006_165439.jpg

Mire visszaértünk az elágazásba, már a hegyek sem voltak megvilágítva, a Tatliakova menedékházat elérve pedig már teljesen ránk sötétedett, de ez nem jelentett gondot, mert onnantól a parkolóig ugyanaz az aszfaltút vezetett, amiről odafelé még korábban letértünk a tavak felé, valamint fejlámpával is készültünk. Úgy másfél óra múlva elértük a parkolót, ahonnan Poprádba autóztunk a szállásunkra, másnap pedig még a Szlovák Paradicsomban egy ennél sokkal könnyebb kirándulást tettünk a Pieczky szurdokban.

A Nyugati-Tátra főgerincére általában délről érdemes indulni, mert közelebb van Magyarországról indulva, és nem kell még egy szerpentines úton átjutni a túloldalra. Nyár elején, az útzár feloldásának első hétvégéjén mi is délről voltunk a Banikovon, amit Budapestről hajnalban indulva és éjszaka hazaérkezve, szállásfoglalás nélkül csináltunk meg. A Rohács völgy viszont messzebb van, ezért különösen októberben, amikor már rövidebbek a nappalok, érdemes szállást foglalni valahol. Ha van rá lehetőség, a tavakhoz mindenképpen érdemesebb hétköznap érkezni, mert hétvégén elég nagy tömeg van. Aki pedig nem háromnegyed 11-re ér oda, mint mi, mert előző nap is foglalt szállást, hanem hajnalban kezdi meg a túrát, az különösen egy hosszú nyári napon körtúrát is tud tenni a völgy felett, rengeteg csúcsot érintve.

A bejegyzés trackback címe:

https://felpuffadtcroissant.blog.hu/api/trackback/id/tr8114289937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.